Prológus

   Egy lépés előre, egy hátra. Szeretlek.

      Minden érzelmem hozzád szól.  Mondd csak, lehetne, hogy ma csak rám figyelj? El akarok valamit mondani. Most utoljára még hallgass meg. Ne menj, még nem állok rá készen. Bárcsak kimondanám a szavakat. Szeretlek. Ne nézz rám így.  Ezt te is tudtad. Megmutattam, de téged nem érdekel igaz? Te csak őt szereted.  Egy lányt, aki jobb nálam.

Olyan az illatod, mint a mentáé. Te szereted a menta színét? Nekem az a kedvencem. Szeretlek.

Kimondom, most kimondtam.  Miért lepődtél meg? Ez vagyok én, sajnálom.  Ne nézz rám ilyen kedvesen, mert sírni akarok. Szeretem amikor mosolyogsz, olyan , mint egy gyereké. Kedves és alázatos, mindennél tisztább.

 Itt a búcsú ideje. Most csókollak meg először és utoljára. Félek. Szeretlek. Ég veled.

Szócséplés

   Üdvözöllek itt, a Fekete Macskák Áprilisában. Először is köszönöm, hogy időt szakítottál arra, hogy benézz ide, másodszor, pedig köszönök minden jövendőbeli negatív illetve pozitív kritikát. Mivel kezdő vagyok, lehet, hogy elsőre sok minden nehezen fog menni, de próbálok “jó” bloggerhez méltóan viselkedni (Igen,igen, mindenki úgy érti, ahogy akarja. No, lehet is menni csámcsogni…hess ). A blog teljes mértékben az én agyam szüleménye (legalább is nagyon remélem, mert ciki lenne, ha ezután kiderülne rólam, hogy másoló vagyok :D), tehát nem ff, és nem is “más műnek való tisztelgés.”

    Remélem, hogy hetente egyszer több embernek is rövid, de kellemes szórakozást tudok majd nyújtani, ezzel a koránt sem szokványos történettel. Előre fogom majd jelezni a 16, illetve 18 karikás részeket (nem feltétlenül kellemesebb 18-as dolgokra kell érteni…:P)

Röviden ennyi lett volna, ha bármi fúrja az oldalatokat, bátran keressetek fel, mint kommentben, mint chaten, vagy rövid e-mail-ben.